A civilségnek a civil kezdeményezéseknek mindig is nagy hagyománya volt Magyarországon, amelyet bár a szocializmus tiltott, majd megtűrt mindig is valamilyen formában megmaradt. Ilyenek voltak a mozgáskorlátozottakat segítő civilek, amelyek talán a legtöbb hagyománnyal és tapasztalattal rendelkeznek hazánkban. A rendszerváltás után pedig sorra alakultak a szebbnél szebb célokat maguk elé kitűző alapítványok és egyesületek. Természetesen a „civil” fogalma nem csak őket takarja (lehetnek ezek formális és informális szerveződések is), de én most ebben a szűk értelemben használom ezen szervezetek megjelölésére.
Jelen vitaindító írásomban nem különösebben szeretnék több időt tölteni a fogalmi keretek tisztázására vagy éppen a magyar civilség történelmére, célom, hogy gondolkodjunk el a következő kérdéseken: Civil vagy nem civil? Független-e a civil? Ezen kérdésnél hiányzik még egy-két szó, hogy közelebbről tudjuk értelmezni a kérdéseket; ezek a szavak: állam és önkormányzat. A valódi kérdés tehát:
Mennyire tudnak függetlenedni, civilek maradni a civil szervezetek, ha forrásaik nagy részét az államtól, vagy valamely önkormányzattól kapják?
Természetesen ezek köréből kivenném azokat a szervezeteket amelyek állami megrendelésre szolgáltatásokat nyújtanak, bár itt is van függőség a megrendelő felől, de ez nem erősebb mint egy más, nem állami megrendelő esetén. Itt tehát arról van szó, hogy megrendelés nélkül, a működésre felhasznált pénzek java közpénz jó néhány alapítvány és egyesület esetében; ez pedig függőségi kérdéseket vet fel. Mennyire lehet civilnek maradni, és saját célkitűzéseket megvalósítani, civil érdekvédelmet folytatni, akár az állam ellenében is, ha onnan származik a működésre felhasznált pénz?
Várom az ötleteket, véleményeket.
